3. rész

Kaede anyó kényelmesen elhelyezkedett a helyén. A nap utolsó sugarai megvilágították Inuyasha erdejét, mielőtt végleg lebukott. Sango percenként a bejáratra nézett. Aggodalmasan mocorgott a szerzetes mellett.

-Hol vannak már? Kezd sötétedni...-Miroku nyugtatólag megfogta a lány fenekét. Sango jól pofán vágta.

-Te sosem változol meg?-Shippou megcsóválta a fejét. A szellemírtó kiment. Miroku pedig felsóhajtott, és símogatni kezdte az arcát. Sango eközben morgolódva trappolt Kagoméék felé. Mikor észrevette őket, gyorsan egy bokor mögé bújt."Ja, ez más...hát nem romantikus!" Ámuldozott, aztán figyelmesen nézte a párost. Besötétedett, és Inuyasha már ember volt. Sango elmosolyodott. "Még csak most jön a java..." Igaza is volt. Nem sokkal később már a csillagokat is látni lehetett.

-De szépek...-Ámuldozott Kagome. Az eget kémlelte, de látszott rajta, hogy fájdalmai vannak. Inu ezt észre is vette.

-Fáj?-Kérdezte gyengéden, és ez a hangsúly megütötte Kagome fülét is. Bólintott, és odabújt a fiúhoz, aki akaratlanul is átkarolta. Sango alig bírta ki, hogy el ne kiáltsa magát örömében.

-Kagome...én szeretlek téged...nagyon..-Nyögte ki Inu kis várakozás után. A lányt ez szíven ütötte.

-Nekem...még..so.soha nem mondott senki ilyen kedveset és szépet...-Nézett a fiú szemébe. Kagome szemei csillogtak, mint az égen a csillagok.

-Én..én is szeretlek...Inuyasha...-Inu magához ölelte nagyon óvatosan, nehogy kárt tegyen Kagoméban. Sango elolvadt a jelenettől. Hirtelen valaki megfogta a vállát.

-Miroku...hallkabban már...-Morgolódott a szellemírtó. Ekkor vette csak észre, hogy Mirokun kívül Kaede anyó, és Shippou is itt van Kirarával együtt. Mindenki a párosra nézett. Épp jókor, mert Inuyasha pont akkor csókolta meg Kagomét. Mindenki elpirult egy kicsit, Miroku pedig megfogta Sango fenekét. A lány tudta, hogyha pofonvágja Mirokut, azzal elárulja itt létüket. Így szépen lassan leült, Miroku keze pedig kivasalódott. A szerzetes majdnem felkiáltott. Mindenki rémülten ránézett Sangora, aki nyelt egyet. Nem volt mit tenni, meg kellett csókolnia Mirokut, ha nem akarta bajba sodorni a többieket. De ekkor eszébe jutott egy másik megoldás. Megfogta a fiú kezét, és  csenben elrohant vele egy közeli tóhoz. Belenyomta Miroku fejét a vízbe, aki a víz alatt kiengedte a "kiáltását". Eközben a csillagok fényében Kagome és Inuyasha lágyan csókolóztak. Kaede anyó jókat mosolygott a fiatalokon. Shippou pedig Inu kimonójához hasonló színt öltött az arcára. A csillagok ragyogtak. Myouga Kirara fejéről figyelte az eseményeket. Minden olyan aranyos volt és szerelmes. Végül abbamaradt a csók, és Inu felsegítette Kagomét a szikláról. A lány belekarolt a félszellembe, aki erősen koncentrált, hogy nehogy Kagome elessen. De a lány két lépés után majdnem összeesett.

-Nagyon fáj...-Nyögte ki nagynehezen. A sebei újra vérezni kezdtek. Inu emberként is elég erős volt, így felemelte a lányt, nagyon óvatosan, és úgy vitte a kunyhó felé. Kagome hozzábújt. Mindenki elbújt gyorsan, amikor Inuék a bokor elé értek. Miután kimentek az erdőből, a többiek is előbújtak, és kerülő úton mentek vissza a kunyhóhoz, hogy előbb odaérjenek, mint Inuék. Nagynehezen sikerült is nekik.

-Huh, ez meleg volt!-Mondta Shippou lihegve. Miroku bólintott. Sango letérdelt a tűz mellé. Kis idő múlva Inuyasha is betoppant Kagomével.

-Hát ti? MIT csináltatok ennyi ideig?-Nézett huncutul Miroku. Sango két nagy pofont kevert le neki.

-Te csak arra tudsz gondolni?-Ripakodott a szerzetesre. Kagome mosolygott egyet. Inuyasha lefektette a hálózsákjára. A lány kis idő után már elaludt. A félszellem mellé ült, és el is aludt. A többiek még súgdolóztak egy kicsit a párosról, de aztán ők is elaludtak.

The end!

Utószó:

A végén Mirokunak is sikerült elnyernie Sango szívét, és Kikyou is végtisztességben részesül. Ennek így kell lennie. Hőseink így folytatják tovább kalandjaikat.